Aki egy kevéssé is követte az elmúlt hetek eseményeit, az pontosan tudja, hogy Nyugat-Berlin 1948 ellátása a blokád alatt semmi volt ahhoz a logisztikai bravúrhoz képest, amit mi vittünk végbe március 21-től! Attól a hétfőtől ugyanis egy hétre igazgatói szünetet rendeltem el és 28-án, hétfőn órarend szerint folytattuk a tanítást az Egressy úton. Ehhez kellett egy kivételesen jó szállító csapat, egy lelkiismeretes hangszerszállító  vállalkozó, sok lelkes kolléga, szülő és rengeteg fáradhatatlan tanulónk. Az összefogás, az összehangolt, fegyelmezett munka, a lelkesedés ismét csodára volt képes.

A kitűzött célt teljesítettük: A munkaterületet átadtuk a beruházónak a vállalt határidőre, így a kivitelezési szerződés hatályba lépett.

Épületünk a pakolás során több meglepetést is tartogatott számunkra. Például, a Kisterem szellőző-csatornájában találtunk pár faládát, amelyet hatvan év pora takarhatott, de az aula kerámia-falának egyedi, kézműves csempéinek tartalékát ismertük fel benne:

 

Így eldőlt a kerámiafal sorsa: marad. A sérült csempéket kicseréljük.

Nekem megható volt azzal szembesülni, hogy a tető összeszorított foggal kitartott, amíg bent voltunk a házban, de amint elköltöztünk és megjött az első eső, feladta az egyenlőtlen küzdelmet az idővel szemben és eláztatta a hangkultúra szertárat és a Járdányi termet.

Aztán csütörtökön eljött a nagy nap: az első beruházási kooperáció a Columbus utcában. Jelen volt minden érintett: tulajdonos, üzemeltető, beruházó, kivitelező, stb. Átadtam az épület kulcsait, a portára beült egy vagyonőr, hivatalosan megnyílt az „építési napló” és az iskola területe hivatalosan is munkaterületté vált. „Illetéktelennek belépni tilos!”

Mostantól minden csütörtökön lesz ilyen kooperáció, amelyről itt fogok tudósítani. Mivel a következő alkalom Nagycsütörtök ezért azon a héten nem találkozunk, de két hét múlva igen. Ez az egy hét éppen jó lesz arra, hogy az előkészületek utolsó fejezetével jelentkezzek!